Félelmeink árnyékában

Higgy magadban, de hogyan?

Beszélgettem valakivel nem régiben és emlékeztetett, hogy korábban mit is beszéltünk, hogy milyen nagy célok lebegnek a szemem előtt, hogy ő hogyan lát engem a jövőben. Ezek nem lehetetlen dolgok és valóban vágyom rá és teszek is érte, hogy megvalósuljon. Mégis, amikor legutóbb megemlítette, egy nagyot nevettem, amin magam is meglepődtem. De csak azután gondolkodtam el rajta, hogy miért is nevettem el magam, miután letettük a telefont.

Tulajdonképpen min vagy kin nevettem? Ha be akarnám csapni magam, akkor rávághatnám, hogy a mostani körülmények nem teszik lehetővé az előremenetelemet és hogy ezzel nem most kell foglalkozni, majd eljön ennek is az ideje, ezért nevettem, mert hát esélyem sincs előre menetelni! De biztos ez? Őszinte vagyok magammal? Próbálkoztam egyáltalán bármivel is, felléptem a képzeletbeli lépcsőfokra, vagy csak állok előtte és nézem a tetejét, ami talán nem is látszik és a fejemben eldöntöttem, hogy ez úgy sem fog menni, túl magas, túl sokat kéne tenni érte és különben is ijesztő!?

Van ilyen egyáltalán, hogy most vagy nem most van az ideje? Vagy egy újabb közhely pufogtatással beérem és ahelyett, hogy tennék az álmaimért, céljaimért, valójában mit is csinálok? Semmit? Ábrándozok? Hol a múltban, hol a jövőben vagyok, de soha vagy ritkán a jelenben? És ami a legrosszabb, nevetek magamon? Akkor most hiszek magamban vagy sem?

Mit is jelentett valójában az a nevetés?

Így átgondolva, az egy hitetlenkedő nevetés volt, egy story a fejemben, amit magamnak mesélek, miért nem fog sikerülni és kinevettem magam. Történhet ennél rosszabb, mint amikor saját magát bántja az ember és húzza le!? Szerintem nem. Nagyon fájó tud lenni, ha mások teszik ezt, főleg, ha hozzánk közel álló emberek, de mégis a saját magad felett mondott ítélet a legnagyobb gyilkosa a céljaidnak.

Mitől félek valójában?

A kudarctól!? Mi történik, ha nem sikerül? Kevesebbnek, értéktelennek, gyengének, talán kudarcot vallottnak érezném magam, ezért inkább könnyebb nem belevágni, hogy ezzel ne kelljen szembe nézni!?

De kimondta, hogy nem fog sikerülni?

Lehet neked is vannak, ilyen gondolataid a saját céljaidat tekintve, hogy valamiért félsz belevágni. Talán külön féle hangok...amiket mások mondtak neked, vagy a saját meséid, hogy miért is nem fog sikerülni.

Egyben mindenképpen megegyezhetünk. Amíg ezeknek a hangoknak engedsz, amíg nem a jelenben vagy jelen, amíg hagyod, hogy mások mondjanak ítéletet a céljaid felett, addig ezek fogva tartanak.

Ha szeretnél bátor lenni, aki beleáll és eldönti, hogy a legrosszabb maximum az lehet, hogy nem sikerül, de ez nem azt jelenti, hogy akkor veszítesz az értékedből vagy bármi másból és szeretnél a következő lépcsőfokra fellépni és úgy érzed egy bátorító beszélgetés segítene ebben, ha hiányzik a kezdőlökés, keress meg bátran a gyujtoszikra01@gmail.com címen és beszélgessünk. 

Kövess Instagrammon, Facebookon:

https://www.facebook.com/gyujtoszikra

https://www.instagram.com/gyujtoszikra/