Terheink az élet viharában... Újratervezés 1.rész

Sokszor saját magammal vívom a legnagyobb harcokat, ezzel talán te is így vagy Kedves Olvasóm! :)

Az elmúlt időszakom folyamatosan az újratervezésről szólt. Rengeteg tervem volt, amelyeket mind ,,semmissé,, tett ez a vírus helyzet...legalábbis így éltem meg.

"Túl kell élni" ... Mennyit mondjuk ezt!?

De jó az, ha csak túl akarunk élni? Mi történik, ha a ,,túlélésre" játszunk, ha csak arra koncentrálunk? Valójában mire várunk?

Azt gondolom, elvesszük saját magunktól a lehetőségeket, hogy újra tervezzünk és megkeressük azokat a lehetőségeket, amiket magában rejt. Elhiteted magaddal, hogy ebben a helyzetben, ezzel a helyzettel te nem tudsz mást tenni, mint beletörődni, elszenvedője lenni. Pedig ez nem igaz, szinte mindig van más lehetőségünk! Ha a tökéletes pillanatra várunk vagy arra, hogy majd jobb lesz, vagy "majd belekezdünk, ha"..., akkor nagy valószínűséggel semmi sem fog változni és csak várni fogunk...

Túlélni vagy megélni? Nem mindegy!

Ne menekülj el, légy jelen. Hiszen a szőnyeg alá söpréssel nem oldódott meg és nem tűnt el a probléma. Az egyik saját képemmel szeretném a különbséget szemléltetni, segítséget nyújtani, cselekvésre ösztönözni.

Van egy szoba, a közepén egy szőnyeg. Belépsz a szobába egy hátizsákkal a hátadon, ami tele van a gondjaiddal, nehézségeiddel, kétségeiddel. Többféleképpen dönthetsz: nem veszed le és cipeled tovább, leveszed és ott hagyod, leveszed és kipakolsz belőle, amit kipakoltál elhelyezheted a szobában (asztalra, polcra bárhova) vagy be is söpörheted a szőnyeg alá.

Nézzük meg, mi történik a különböző helyzetekben, mit szimbolizálnak ezek?

Nem veszed le és cipeled tovább.

Azzal, hogy a hátadon van egy zsákban, csinálhatsz úgy, mintha nem is létezne, de egyre nehezebbé fog válni. Talán félsz attól, hogy szembesülj mindazzal, amit cipelsz, talán nem tudsz megszabadulni tőle. A teher cipelése pedig abba az irányba sodor téged, hogy elhidd magadról, hogy úgy sem vagy képes rá.

Leveszed és ott hagyod.

A valóságban, érdemben semmi sincs elrendezve. Félre van rakva, hogy majd foglalkozol vele, de valóban fogsz? Ha igen, mikor? Hány zsák van már esetleg így lerakva? Bár a súlya nem nyomja a válladat, de a szívedet?

Leveszed, kipakolsz és a szőnyeg alá söpröd.

Felismerted és tudomásul vetted, hogy ez így neked nem oké. Szeretnél minél hamarabb megszabadulni tőle, valahogy megoldani, hiszen nyomaszt. De azzal, hogy besöpörted a szőnyeg alá, ott maradt, sőt, ha mindent besöpörsz alá - mondván, ami nem látszik az nincs is -, akkor előbb-utóbb akkora lesz a pukli a szőnyeg alatt, hogy orra fogsz bukni benne.

Leveszed, kipakolsz belőle és elhelyezed.

Megszabadulsz a tehertől, szembenézel mindazzal, amit eddig cipeltél és érdemben foglalkozol vele. Itt a polcra tevés nem a ,,nem veszek róla tudomást,, hozzáállását akarja szimbolizálni, hanem azt, hogy tudatosan eltudod helyezni az életedben aszerint, hogy mit tudsz, mit lehet és szeretnél vele kezdeni. Az első lépést megtetted! :) Légy büszke magadra! A következő, hogy érdemben foglalkozz vele/velük, ha nem megy egyedül, oszd meg valakivel, kérj segítséget!

Ha te is szeretnéd levenni a hátadról a zsákod, kipakolni, érdemben foglalkozni vele és megnézni mit is tudsz vele kezdeni írj nekem a

gyujtoszikra01@gmail.com címre.

Kövess Instagrammon, Facebookon: 

https://www.facebook.com/gyujtoszikra

https://www.instagram.com/gyujtoszikra/?hl=hu