Amikor nehéz... 2020 csak leírva szép?
Az elmúlt félév tele volt rossz hírrel, dolgokkal és úgy éreztem, igazán nehéz lett a szívem és a lelkem. Csak néhány közülük: a nagymamám már több mint 2 hete az intenzíven van lélegeztetőgépen, élet és halál között, mert elkapta a covidot, van, aki elvesztette még márciusban a munkáját..., a barátnőm elvesztette a babáját és még sokan mások, akik ilyen olyan betegséggel, fájdalmakkal küzdenek (lelki vagy testi) - köztük én is -,és azon gondolkodtam, hogy tényleg ilyen "elcseszett" ez az év? Hogy egyszerűen alig akad valami, ami jó és felemelő és nem fordítva?
Eszembe jutott, mindjárt itt az év vége és lezárhatjuk, elfelejthetjük, és kezdődik valami új... ha ez ilyen egyszerű volna...
Amikor Szilveszterkor koccantak a pezsgős poharak és mosolyogva kívántuk egymásnak boldog új évet, még nem sejtettük mi vár ránk...
Az ismerőseim között is van, akinek közel sem ennyire tragikus ez az év és persze én is tudok mondani jó néhány dolgot, ami nagyon jó és örömteli, ezekért hálás is vagyok. :) De most valahogy mégis inkább a rosszból jutott. Most túl sok a rossz főleg, amit egyszerre cipelni kell, túl nagyok és túl fájdalmasak.
Mit lehet ilyenkor csinálni?
Nyilván az ember megy előre, tovább hiszen nincsen más választása.
És talán nem is ez a kérdés, hanem az, hogy hogyan éled meg, hogyan jutsz úgy túl jutni rajta, hogy ez ne egy szőnyeg alá söprés legyen?
Hiszek az emberi kapcsolatok erejében, hogy sokat tudunk segíteni egymásnak és éljünk is vele! 😊 Ezzel kapcsolatosan hamarosan megosztom veletek az én saját történetemet a ,,Terhek az élet viharában, újratervezés 2. rész,, című cikkemben.
Páran kérdeztétek és mert nem szégyellem így leírom, hogy honnan merítem az erőm, mikor már rég végesnek kellene lennie, amikor az emberi kapcsolatok is kevésnek tűnnek!?
Ahogy fentebb írtam, az ember reményekkel telve indul neki az új évnek és bízik abban, hogy sok jót tartogat a számára és ez így van jól. De, amikor azzal szembesül, hogy ha kérdezték volna, hogyan képzeli el az évet, mit kíván magának, akkor biztosan nem az hangozott volna el, ami/amik történnek, akkor azért eltudd nehezülni a szív...
Az emberi erő véges, de van valami hatalmasabb, ami mindig felemel, megtart és erőt ad nekem ezekben az időkben is, ami biztosít arról, hogy soha nem vagyok egyedül. Ez pedig a hitem! 😊
Ha szívesen beszélgetnél velem, ha szeretnéd saját erőforrásaidat megtalálni keress bizalommal a gyujtoszikra01@gmail.com címen.
Kövess Instagrammon, Facebookon: